Az alapellátás az egészségügyi ellátást nyújtó által napi szinten biztosított egészségügyi ellátás. E szolgáltató jellemzően az egészségügyi rendszerben jelen lévő betegek folyamatos ellátása tekintetében az első és legfontosabb kontakt, aki a beteg szempontjából esetlegesen szükségesnek megítélt további szakellátást is koordinálja. A betegek leggyakrabban olyan szakemberektől részesülnek alapellátásban mint az alapellátó orvosok (háziorvos vagy családorvos), illetve ápolók. Az alapellátás számos formában finanszírozható.

• Részletes szolgáltatási katalógusok: a háziorvos kiszámlázza az egészségügyi finanszírozó szervnek a beteg részére nyújtott szolgáltatási tételeket.
• Rögzített fizetés módosításokkal: a háziorvos meghatározott összeget kap egy egyénileg beállított időszakra vonatkozóan olyan módosításokkal, amelyek figyelembe veszik a tapasztalatot, a helyet, a népességszámot és egyéb szempontokat.
• Fejkvóta: a háziorvos a nála regisztrált betegek száma alapján kap díjazást, a tapasztalatra, illetve a helyre vonatkozó egyedi módosításokkal vagy azok nélkül

Teljesítményalapú díjazás: a háziorvos – legalább részben – az ápolás minőségét jellemző teljesítményindikátorok (pl. oltási kvóta, betegpanaszok, speciális programokban való részvétel stb.) alapján kapja a díjazást²⁰

Az állami támogatás és állami finanszírozás egyaránt olyan pénzalapokra utal, amelyet az állami pénztárak használnak gyógyszerek vásárlására illetve azok díjának a beteg számára történő megtérítésére.

Adott betegség (pl. rák) diagnosztizálásától, illetve kezelésének kezdetétől számított időtartam, mindaddig amíg a beteg életben van. Klinikai vizsgálat szempontjából az teljes túlélés mérése az egyik mód annak felmérésére, hogy adott új kezelés mennyire hatásos. Más néven OS.¹⁸

Az ártámogatás és segély fogalma az állami illetve magán pénztárak által a betegek számára biztosított azon pénzösszegeket jelenti, amelyek célja a gyógyszerek árainak részbeni vagy teljes mértékben történő fedezése.

Az egészségügyi ellátás egészére és/vagy annak különböző, államilag támogatott elemeire fordított összegek.¹³

A magánszemélyek, csoportok, országok, illetve magán és állami szervezetek által az egészségügyi ellátásra és/vagy annak különböző elemeire fordított teljes összeg.¹³

A kifejezést általában arra a rendszerre, illetve programra használják, amely révén a - kormány vagy magánvállalkozás, vagy mindkettő által finanszírozott - egészségügyi ellátás elérhetővé válik a lakosság számára. Tágabb értelemben véve, az egészségügyi ellátó rendszer a következő elemekből áll: (1) magánszemélyek és családok számára kórházakban, klinikákon és hasonló kirendeltségeken, orvosi rendelőkben, illetve az ügyfél otthonában elérhető egészségügyi szolgáltatások; (2) az egészséges környezet fenntartásához szükséges egészségügyi szolgáltatások (mint például víz- és élelmiszer-készlet ellenőrzése, gyógyszerek szabályozása, adott lakosság védelmét szolgáló biztonsági szabályozások); (3) betegségek megelőzésével, felismerésével és kezelésével kapcsolatos oktatási és kutatási tevékenységek; továbbá (4) a rendszer szolgáltatásainak harmadik fél (egészségbiztosítás) általi fedezése.¹⁴

A betegalap az egészségügyi ellátásban érdekelt biztosítókra utal. Betegalap állami és magán forrásokból egyaránt finanszírozható.²²

Az orvosi szakmában a háziorvos (GP) olyan orvos, aki akut és krónikus betegségeket kezel, a betegeket megelőző ellátásban és egészségügyi tájékoztatásban részesíti. A háziorvosok elsősorban az alapellátásban tevékenykednek. Ők a beteg folyamatos ellátása szempontjából az első és legfontosabb kapcsolattartási pontok az egészségügyi rendszerben.

A járóbeteg-ellátás és a fekvőbeteg-ellátás finanszírozása gyakran a diagnózis alapján rokonított betegségcsoportok („diagnosis-related groups” – DRGs) néven ismert szabványosított tarifákkal történik. E modell nem teszi lehetővé az egészségügyi ellátó számára, hogy külön-külön számolja ki és számlázza az egyes esetek költségét az egészségügyi ellátást finanszírozó szerv felé. A feltételspecifikus beavatkozások ugyanolyan összegű finanszírozás alá eső relatív homogén kategóriák („HBCS kódok”) szerint kerülnek csoportosításra. Minden HBCS kódhoz hozzá van rendelve egy pontszám, amely a költségintenzitást jelzi. Az alaptarifa meg van határozva (és az egészségügyi szolgáltatásoknál jelentkező inflációt követve módosításon is átesett). A beavatkozások a pontszám és az alaptarifa szorzataként kerülnek kifizetésre.⁹

Egészségügyi eredmény a magánszemély, csoport, illetve lakosság egészségügyi állapotában beállt változás, amely előre eltervezett beavatkozás vagy beavatkozások sorozatának köszönhető - függetlenül attól, hogy a beavatkozás az egészségügyi állapot megváltoztatásának célját szolgálta-e.⁴

Egészségügyi finanszírozó szerv alatt azon - a betegtől eltérő - entitások értendők, amelyek az egészségügyi szolgáltatásokat finanszírozzák vagy díjukat megtérítik. A legtöbb esetben e kifejezés a biztosítótársaságokra, egyéb harmadik félként eljáró finanszírozó szervekre, illetve egészségügyi tervet támogatókra (munkáltató vagy egyesület) vonatkozik.¹⁹

Adott egészségügyi technológia klinikai hatékonyságának és/vagy‐költséghatékonyságának rendszeres értékelése, illetve annak rendszeres értékelése, hogy az egészségügyi technológia milyen hatással van a betegek életére és az egészségügyi ellátó rendszerre. Főbb célja az egészségügyi ellátással foglalkozó szakpolitika-formálók tájékoztatása.

A folyamat azzal kapcsolatban nyújt tanácsot, hogy adott egészségügyi technológia használata szükséges-e. Ha szükségesnek bizonyul, úgy megvizsgálja a legjobb alkalmazási módját és azt, hogy a mely betegek tudnák leginkább az előnyét élvezni. Különböző értékelések léteznek, de legtöbbjük az egészségügyi előnyöket és a technológia alkalmazásának kockázatát vizsgálja. Megvizsgálják ezenkívül a költségeket és minden olyan szélesebb körű hatást, amelyet az adott technológia a lakosságra vagy társadalomra gyakorolhat.⁴

Adott személy vagy embercsoport egészségügyi állapotának mérése, ahol - az élet hosszúsága tekintetében - az élet minőségét az előnyök tükrözik. Így adott kezelés eredményeképpen nyert egy évnyi aktív, normális élet magasabb értékkel bír, mint egy év alacsonyabb életminőség mellett (ilyen például a komoly fájdalmak elszenvedése vagy a hosszú kórházi tartózkodás). Gyakran annak tekintetében mérik, hogy adott személy milyen mértékben képes a napi életvitelszerű tevékenységek ellátására, illetve azt nézik, hogy mennyire vannak fájdalommentes időszakai és mentálisan mennyire ép.⁴

Adott időszakra vetítve (általában 1 évre nézve) egy bizonyos betegség új eseteinek száma egy adott embercsoport körében.⁴

Az a személy, csoport vagy szervezet, amelynek érdekeltsége van adott szervezetben. Az érdekelt felek befolyásolhatják a szervezet tevékenységeit, célkitűzéseit és politikáját. Utóbbiak egyúttal az érdekelt felekre is hatással lehetnek.²³

Adott egészségügyi eredmény vagy beavatkozás kívánatosságának illetve értékének mértéke⁴

Azon betegek ellátása, akik állapota kórházi felvételt igényel és ahol a kórházi tartózkodás meghaladja a 24 órát.

Az egészségügyi technológiaértékelés (HTA) egyik főbb megközelítése: a döntéshozók a technológia költségvetési hatására és költséghatékonyságára koncentrálnak. A gazdasági értékelés két alternatív technológia/terápia stb. (elsősorban monetáris) inputjai és eredményei szisztematikus azonosításának, mérésének és értékelésének folyamata, valamint ezek későbbi összehasonlító elemzése (azon országok, ahol a gazdasági értékelést HTA-megközelítésként alkalmazzák: Egyesült Királyság, Dél-Korea, Thaiföld, Brazília, Törökország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia).⁸

A generikus gyógyszer ugyanazokat a hatóanyagokat/kulcsfontosságú összetevőket tartalmazza, mint a már nyilvántartásba vett eredeti (originális) gyógyszer. Általában kifejlesztésükkör gondoskodnak arról, hogy a generikus gyógyszerek - adagolási forma, biztonság, erősség, bejuttatási útvonal, minőség és teljesítmény tekintetében - az eredeti gyógyszerrel azonos jellemzőkkel bírjanak.¹²

A gyógyszerkiadás a vényköteles gyógyszerekkel és a nem vényköteles termékekkel kapcsolatos kiadásokat jelenti. Néhány országban más, nem tartós gyógyászati termékek is idetartoznak. A kórházakban és egyéb egészségügyi ellátási környezetben felhasznált gyógyszerek nem tartoznak ide. A nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árrés és az általános forgalmi adó mértéke is a gyógyszerkiadások végösszegét emeli.¹⁷

Ez elsősorban a már finanszírozott technológiák újraértékelését jelenti. Alternatívaképpen pedig a HTA a gyógyszerkönyv felülvizsgálatánál is alkalmazható.

A gyógyszerkönyv-vezetés egy olyan integrált folyamat, amelynek keretében az egészségügyet finanszírozó szervek, orvosok, gyógyszerészek és más egészségügyi szakemberek együtt dolgoznak a klinikailag megalapozott, költséghatékony gyógyszerterápia és pozitív terápiás eredmények előmozdításán. Az egészségügyi ellátás erőforrásainak hatékony felhasználásával minimálisra csökkenthetők az általános gyógyászati költségek, javítható a betegek megfizethetőbb ellátáshoz való hozzáférése, és javul az életszínvonal is.¹¹

A gyógyszerpolitika az egészségügyi szakpolitika egy olyan ága, amely gyógyszereknek az egészségügyi ellátó rendszeren belüli kifejlesztésével, biztosításával és használatával foglalkozik. Magában foglalja a gyógyszereket (innovatívat és generikust egyaránt), a biologikumokat (élő forrásokból származtatott termékek a kémiai vegyületekkel szemben), vakcinákat és természetes egészségügyi termékeket.

Adott lakosság azon aránya, akik bizonyos időkereten (pl. egy éven) belül meghalnak. A rátát általában 1000 főre adják meg. Az arányt gyakran arra használják, hogy adott betegség kimenetelét több országban is összevessék.⁴

A terápiás beavatkozás hozzáadott pozitív hatása más terápiákkal szemben (pl. az élet meghosszabbítása, fájdalom csökkentése, jobb működés, javuló közérzet)¹

Az arányszám azon két eset egészségügyi eredményében megfigyelt különbség hányadosa, amely azt vizsgálja, hogy egy drágább teszt vagy kezelés extra költségei hogyan viszonyulnak egy olcsóbb kezelés vagy a kezelés mellőzésének költségeihez. A gazdasági értékelésnél az ICER értéke kritikus fontosságú tényező az ártámogatási folyamattal kapcsolatos végső döntésben.⁴

Olyan új gyógyszer, amely a gyógyszerügynökségek által új molekuláris entitásként meghatározott új hatóanyagot tartalmaz. Általában több (8+) évet és komoly pénzügyi befektetést igényel az, hogy egy új molekulából gyógyszer lehessen. Az innovatív gyógyszer hatóanyaga szabadalmi védelem alatt áll, amely országonként változó, de általában 20 év. A szabadalmi időszak érvényességi ideje alatt kizárólag a gyógyszert kifejlesztő cégnek van joga annak gyártására.¹⁵

A járóbetegeknek nyújtott orvosi ellátás, ideértve a diagnosztizálást, a vizsgálatot és megfigyelést, a konzultációt, a kezelést, beavatkozást, illetve a rehabilitációs szolgáltatásokat. A járóbeteg-ellátás nem igényel 24 óránál hosszabb kórházi tartózkodást, azonban kiterjedhet korszerű orvosi technológia alkalmazására. Más ismert elnevezése az ambuláns ellátás. Tágabb értelemben véve a vényköteles gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök ugyancsak a járóbetegnek nyújtott szolgáltatások körébe tartoznak.

A költségeknek és kiadásoknak a teljes egészségügyi ellátási költségvetés speciális „zsebének” keretein belül tartásáért felelős intézmény/magánszemély. Gyógyszerek esetében például ez jellemzően a gyógyszerészeti keretösszegért felelős vezető. Diagnosztika esetében pedig a diagnosztikára vagy a járóbeteg-ellátásra stb. allokált keretösszegért felelős vezető.

Klinikai vizsgálatok keretében egy olyan esemény vagy eredmény, amely objektíven mérhető annak meghatározására, hogy a tanulmányozott beavatkozás előnyös-e (pl. túlélés, az életminőség javulása, tünetek enyhülése, tumor eltűnése)³

A komparátor olyan gyógyszeripari termék, amellyel az értékelt termék rendeltetésszerűen felcserélhető a klinikai gyakorlatban. A komparátor az új egészségügyi technológiához hasonló klinikai előnnyel bír, és azt annak felmérésére használják, hogy az új egészségügyi technológia bevezetése megfizethető-e és klinikailag megerősítést nyert-e.⁵

A monetáris input és a kívánt eredmény közötti kapcsolat (mint például az egészségügyi technológia költsége és annak egészségügyi előnyei közötti kapcsolat). Általában kedvező kapcsolat jelzésére használják.⁷

A költséghatékonyság-elemzést az előre meghatározott célkitűzés elérése, illetve a pénzügyileg nem mérhető kritérium (pl. bizonyos egészségügyi eredmények) teljesítése szempontjából leginkább költséghatékony opció azonosítására használják. Négy fajta költséghatékonyság-elemzés létezik (a különbségek az eredményegység méréséből adódnak).

• Költség-haszon elemzés (CBA): a költség-haszon elemzés a költségeket és eredményeket egyaránt pénzegységben vizsgálja. Az elemzést így általában nem alkalmazzák egészségügyi technológiák értékelésére
• Költséghatékonyság-elemzés (CEA): A költségeket pénzegységekben kifejezve méri, míg az egészségügyi előnyök tekintetében természeti egységeket használ (pl. vérnyomás, vércukorszint, illetve betegség-specifikus pontszámok). Az egészségügyi technológiák értékelése esetében ez egy gyakori típusa a költséghatékonyság-elemzésnek.
• Költséghasznossági elemzés (CUA): E típus esetében az egészségügyi előnyöket az életminőséggel korrigált életévekbe (QUALY) számítják át. Gyakran használják az egészségügyi technológiák értékeléséhez is.

Költségminimalizálás-elemzés (CMA): A CMA kizárólag két technológia költségének összehasonlításával foglalkozik. Olyan egyedi esetekben alkalmazzák, amikor a feltételezések szerint az egészségügyi eredmények vélhetően azonosak. Például akkor, ha egy párhuzamos („head-to-head”) kísérlet két terápia esetében az alá- és fölérendeltség hiányára mutat rá.⁸

Orvosi értelemben véve a költségvetési hatás nem más, mint az új egészségügyi technológiának az egészségügyi ellátási keretre gyakorolt pénzügyi hatása.²

A költségvetési hatás-elemzést (BIA) annak felmérésére használják, hogy - az adott erőforrások és költségvetési korlátok függvényében - az új egészségügyi technológia bevezetése megfizethető-e. A jelek szerint a BIA-t az egészségügyi technológiaértékelés (HTA) fontos - ha nem nélkülözhetetlen - elemeként fogják számon tartani.²

Adott termék vagy szolgáltatás előállításához nem közvetlenül kapcsolódó költség. A közvetett költség általában kizárólag társadalmi szempontból releváns. Orvosi értelemben véve ez bármilyen olyan termék, szolgáltatás vagy egyéb erőforrás lehet, amelyet adott teszt vagy kezelés lebonyolításához, illetve a mellékhatások, vagy annak más aktuális, illetve később aktuálissá váló aspektusának vizsgálatához felhasználnak. Néhány példa rá: a termelékenység-/jövedelemcsökkenés, a veszteség, a családra/gondozóra nehezedő plusz terhek, betegszabadsággal kapcsolatos kifizetések, korengedményes nyugdíjazással összefüggő költségek.⁴

A közvetlen költség olyan ár, amely teljes mértékben az egyes termékek, illetve szolgáltatások előállításához társítható. Közvetlen egészségügyi költségek: gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, diagnosztika, járóbeteg- és fekvőbeteg-ellátás, egyéb orvosi beavatkozások. Közvetlen, nem egészségügyi költségek: betegszállítás, speciális étrenddel összefüggő költségek, egyéb, nem egészségügyi, de betegspecifikus beavatkozások.¹⁰

Megoldatlan igény egy olyan állapot, amelyre nincs megfelelő diagnosztikai, megelőzési illetve engedélyezett kezelési mód.

Nemzeti egészségbiztosítás (NHI) – amelyet kötelező egészségbiztosításnak (SHI) is hívnak – az egészségügyi ellátás költségeivel szemben adott ország lakosságát biztosító, jogilag kötelezővé tett egészségügyi biztosítási rendszer. Adminisztrációját az állami, a magánszektor, vagy azok együttese egyaránt elláthatja. A finanszírozási mechanizmusok az egyes programok és országok szerint mások és mások. A nemzeti, illetve kötelező egészségbiztosítás nem egyenértékű a kormány által irányított vagy finanszírozott egészségügyi ellátással, azonban általában azt valamilyen nemzeti jogszabály hozza létre.

A nettó állami gyógyszerészeti kiadás kiterjed a gyártók, nagykereskedők, illetve gyógyszertárak által esetlegesen fizetendő engedményekhez igazított gyógyszerfelírásokkal kapcsolatos költségekre. A kórházakban és egyéb egészségügyi ellátási környezetben felhasznált gyógyszerek nem tartoznak ide, miként a vény nélkül kapható gyógyszerek sem. Más szóval ez az a pénzösszeg, amelyet a kormány a társadalom számára gyógyszervásárlásra allokálhat.¹⁷

Viszonylag alacsony fix összeg vagy százalékos díj, amelynek megfizetésére az egészségbiztosítón keresztül a beteg akkor kötelezett, ha olyan orvosi költségek merülnek fel, amelyet az egészségbiztosító fedez (rutin vizsgálat, sebészeti beavatkozás, gyógyszerfelírás).⁶

Az egészségügyi technológiaértékelés (HTA) egyik főbb megközelítése az összehasonlító értékelés, amely két vagy több egészségügyi technológia klinikai előnyét veti össze. A döntéshozók általában a hozzáadott klinikai előnyre koncentrálnak, amely a megengedhető ár, illetve finanszírozási megszorítások meghatározása szempontjából elengedhetetlen. A gazdasági megfontolásokat jellemzően árképzési tárgyalások során ismertetik (azon országok, ahol az összehasonlító értékelést HTA-megközelítésként alkalmazzák: Franciaország, Németország, Olaszország, Japán).⁴

A piacra jutás az a folyamat, amely révén a cég egy gyógyszert piacra visz, hogy az elérhetővé váljon a betegek számára. A hozzáférés azt jelenti, hogy a beteg orvosi ellátásban részesülhet.

Azt mutatja meg, hogy adott betegség vagy állapot milyen gyakori egy adott populáción belül - egy adott időpontban vagy időszakban vizsgálva. (Az előfordulási szám magában foglalja az új és már meglévő eseteket.)⁴

Az az időtartam adott betegség (pl. rák) kezelése alatt vagy után, amíg a beteg a betegséggel küzd, de állapota nem romlik. Klinikai vizsgálat szempontjából a progressziómentes túlélés mérése az egyik mód annak felmérésére, hogy adott új kezelés mennyire hatásos.²¹

Szisztematikus értékelés tulajdonképpen két alternatív technológia/terápia stb. inputjának és eredményeinek szisztematikus azonosítása, mérése és értékelése, valamint ezek későbbi összehasonlító elemzése⁸

A születéskor várható élettartam azt mutatja meg, hogy egy újszülött átlagosan várhatóan hány évig fog élni az éppen aktuális halálozási ráta állandósága mellett. Ha a ráta értékében esés figyelhető meg, akkor a tényleges várható élettartam magasabb lesz az aktuális halálozási ráta mellett kiszámolt várható élettartamnál. A születéskor várható élettartam az egyik leggyakrabban használt egészségügyiállapot-indikátor.¹⁶

Az egészségügyi technológiaértékelés (HTA) egyik főbb megközelítése: a döntéshozók a technológia gazdasági és nem gazdasági tényezőire egyaránt koncentrálnak. A gazdasági és a klinikai érték egymástól függetlenül finanszírozásra alkalmasnak minősíthet egy gyógyszert. Ezek a rendszerek jellemzően biztos gazdasági hagyományokra épülnek, ugyanakkor mérlegelik a klinikai, etikai és társadalmi aspektusokat is. Nem tartja ezt azonban mindenki egy önmagában is helyt álló megközelítésnek. Lényegében ez nem más, mint a gazdasági értékelés és az összehasonlító értékelés megközelítéseinek együttese (azon országok, ahol HTA-megközelítésként alkalmazzák a több kritériumon alapuló értékelést: Kanada, Ausztrália, Hollandia, Svédország).

Adott ellátásra illetve kezelésre váró emberek listája, amely a rendelkezésre álló kórházi erőforrásoktól függ. Az egyes kórházi területeken külön-külön lista készül, amely a tervezett szolgáltatások típusa alapján további kategóriákra bomlik (pl. fekvőbeteg, ambuláns beteg, járóbeteg).²⁴